Emlékversek

Emlékversek

"Ha majd egyszer,hosszú idők múlva
Hajad fehér lesz,kezed reszkető,
Kisunokáid között üldögélve
A legkisebb egy könyvet vesz elő.
-Nézd,nagymama,mit találtam!
Előveszi és leteszi eléd,
S felnyílnak a régi szép emlékek
Ha felütöd a könyved fedelét.
Eszedbe jut akkor valaki...
Valaki,kit talán már takar a sír...
Kis unokáid félve suttogják:
-Nézd,a nagymama sír..."

"Ha majd elmúlik sok év,
S eléd kerül ez a régi kép,
Ha fáj az emlék,de szemed mégis nevet,
Akkor se feledd el soha ezt az egy nevet:(név)"

"Légy szerencsés és boldog,
Szívemből kívánom!
Ne gyötörje szíved bánat,fájdalom!
Virágozzon életed,mint a kikelet,
Három csillag vezéreljen:
Hit,Remény és Szeretet!"

"Mit írjak e parányi lapra,
Hogy emlékezz majd rám?
Ha nincs nevem a szívedbe vésve,
Úgyis hiába mondanám..."

"Nem mondom,hogy szeress engem,
Nem mondom,hogy emlékezz rám.
Ha a szíved nem ezt súgja,
Úgyis hiába mondanám..."

"Ha fáj a szíved,s lelked sajogva ég,
Ne mutasd azt senkinek,
Nehogy gúny tárgya légy!
Mosoly legyen az arcodon
Ha vérzik is a szíved,
Ne lásson át a fátyolon
A kíváncsi tömeg.
Két szót ismerj: Mindig,és Soha,
Légy boldog MINDIG,
De boldogtalan SOHA!"

"Emléket kértél,s én adok,
De élni nem itt,
Hanem a szívedben akarok!"

"Kerüld a rossz társaságot,
Válassz magadnál mindig jobb barátot.
Álljon előtted az örökös szabály,
Tolláról ismerik, milyen a madár.
Ne arra törekedj,hogy többnek gondoljanak,mint ami vagy,
Hanem,hogy több légy mint aminek gondolnak!"

"Minden elmúlik egyszer,tovaszáll a nyár,
Fáradt szívünk egyszer valakit visszavár.
Hajunk ezüstben játszik,belepi az őszi dér.
Hidd el,az ifjúság mindennél többet ér."

"Ha majd egyszer évek múltán a legszebb vágyad teljesül,
Ifjú lelked a szép idők emlékében elmerül,
Vedd kezedbe e kis könyvet, a szeretet zálogát,
Meglátod,eléd varázsolja ifjúságod szép korát!"

"Életednek szép tavaszán
Bájos rózsák nyíljanak,
Boldogító szép remények
Soha el ne hagyjanak!
S ha a távolban elfelednél engemet
E pár sor védje meg emlékeimet!"

"Légy szerény,mint eddig voltál,
A lány szépsége ebben áll.
Egyszerű az ég,ha tiszta kék,
Mégis olyan fenségesen szép!"

"Ma még összekötnek az iskolapadok,
Ma még játszunk,mert nem vagyunk nagyok!
De ha majd egyszer útjaink elválnak,
Maradjon emléke ennek az írásnak."
"Maradj bimbónak ameddig csak lehet,
Mert a kinyílt rózsának nincs többé kikelet.
A virág egyszer nyílik,hervadni kezd aztán,
Szeretni csak egyet lehet tiszta szívből,igazán."

"Ha majd egyszer karikagyűrű ragyog az ujjadon,
s Édesanyád szívét nyomja a fájdalom,
mert úgy érzi elvisznek örökre,
s rajta kívül nem fog szeretni senki sem.
De a Te szemedben öröm fénye ragyog,
Magadban suttogod:-"Oly boldog vagyok!"-
Becsüld meg ujjadon az aranykarikát,
mert cserébe hagytad el az Édesanyád."

"Hogyha én írhatnám
Néked Sorsod könyvét,
Szíved-lelked vágyát,
Életed örömét,
Olyan széppé írnám,
Mint egy tündérálom,
A legboldogabb lennél
Ezen a világon!"

"Légy szerény, mint az ibolya!
Magasra ne vágjál soha,
Mert míg a magas fát letöri a szél,
Addig a kis ibolya vígan él."

"E néhány sort írom a könyvedbe,
Vésd jól az emlékezetedbe:
Nem az az igazi barátod,
Ki emlékkönyvedbe ír,
Hanem aki Veled együtt nevet,
S Veled együtt sír..."

Ki azt mondja:"imád",
Sose hidd el szavát!
Ki azt mondja:"szeret",
Talán igaz lehet...
De az,aki Rád néz,hallgat,
Nem beszél és nem szavalgat,
Annak add egész szívedet,
Mert az forrón és hűn szeret!"

UTOLSÓ LAPRA:


"Sok szép emlékvers díszíti könyvedet,
Én itt hátul őrzöm őket,
Hogy meg ne szökjenek!"

"E könyv borítójára azért írom e sorokat,
Mert akkor is megmarad,ha kitéped a lapokat."

"Utolsó lapra csak az írja a nevét,
Aki megkéri e kislánynak a kezét.
Én megkérném a kezét,de nem tehetek róla,
Amikor én születtem,lányt hozott a gólya."

"Azért írok emlékkönyved utolsó lapjára,
hogy engem felejts el legutoljára."