Anyáknapjára szeretettel !

Anyáknapjára szeretettel minden Édesanyának !

Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt az Istenhez:

"Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogyan fogok élni ott, hisz kicsi és védtelen vagyok?"

Isten azt válaszolta:

"A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki várni fog téged és vigyázni rád."

"De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok.

... Erre van szükségem, hogy boldog lehessek" - mondta a gyermek.

Isten így felelt:

"Az angyalod mindennap fog énekelni neked. És érezni fogod a szeretetét, és boldog leszel."

"És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?" - kérdezte a gyermek.

"Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni" - válaszolta Isten.

A gyermek felnézett Istenre és így szólt:

"És mit fogok tenni, ha veled akarok majd beszélni?"

Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta:

"Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet, és megtanít imádkozni."

A gyermek kissé szomorúan folytatta:

"Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak. Ki fog engem megvédeni tőlük?

Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:

"Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az az élete kockáztatásával jár."

A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt:

"De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged."

Isten ismét megölelte a gyermeket:

"Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek."

Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte:

"Istenem, ha most mennem kell, kérlek, áruld el nekem az angyalom nevét!"

És ekkor Isten így válaszolt:

"Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod hívni: Édesanya!"

Csak egy anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.

– Úgy értem – magyarázta a hivatalnok – van munkája, vagy csak ...?

– Persze, hogy van munkám. – csattant fel a nő – Anya vagyok.

– Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! – hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint Hivatali Vallató vagy Városi Nyilvántartó.

– Mi a foglalkozása? – kérdezte.

Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak kibuktak belőlem a szavak.

– Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.

A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.

– Megkérdezhetem – kezdte a hivatalnok érdeklődéssel –, pontosan mit csinál ezen a területen?

Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:

– Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen. (Általában úgy mondom a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint csak egy másik Anya...