Arany János : Névnapra

Arany János : Névnapra

Tisztelt jó barátunk, ki vagy Fodor Gerson,

Virtusokkal fénylő, becsületes Person,

Kinek Balog uram mondaná most: "Herr Sohn,"

Ne jöjjön éltedre felhő, csak immer Sonn'!

Neved örömnapja imé hozzánk juta,

Sőt ha nem csalódom, már tovább is futa,

Mégis az én Múzsám néma volt és buta,

Ami, ha nem csuda, üssön meg a guta.

Ne legyen ez, kérlek, teneked megbántás,

Hogy ebédutánra lett készen a rántás,

Azt ne mondd szegénynek: "post festa quid cántás?"

Rossz volt a vonója, de már ismét gyántás.

Mert különben, hidd el, nem lett volna ő röst:

S mint Izsák megáldá Ézsaut, a szőröst,

Amiérthogy neki lencsét hoza bőröst:

Úgy megáldott volna téged és Nagy-Kőröst.

No de, ami haladt, nem marad el mégis,

Menjen nálam hozzád lajhárabb vendég is.

Ezerszer későbben az utolsó vég is,

Avagy csak egy hitvány náthabetegség is.

Légy jó egészségben, derék Gerson Fodor.

Valamíg a halál slepje el nem sodor,

Égő pipád füstje legyen mindég bodor, -

És e poémában ne sértsen a modor.

U.i. Tyúk ide, búbos!

        Kalács ide, fonatos!

        Béles ide, rongyos!

(1853. febr. 22)

NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ

Mentovich Ferencnek

Írták Arany János és Szász Károly, Nagykőrösön, 1851.,

az 12 351-ik szerdán.

Kedves jó barátunk, Francisce Mentovich!

Búban, fájdalomban te sohase voníccs,

Sőt a gondok felé még csak ne is konyíccs,

Minket bús pofával sohase szomoríccs.

Hanem legyen élted az üdvtől otromba.

Nőjjön örömöd, mint esőtől a gomba.

Gyönyöreid háza sose düljön romba.

Az ég hozzád soha ne legyen goromba.

Miképen Aeneás bujdosott Trójából:

Bujdossék a balsors szíved kunyhójából;

Legyen élted szép fa, mit nap s szellő ápol,

Sokakra árny készül lomb-koronájából.

Fa, melynek gyökerén nem rágódik féreg,

Életnedvét meg nem keseríti méreg,

Mert a barátság és szerelem testvérek,

A csizma sarkába szükséges a kéreg.

Sose törjön félre kedved csizmasarka,

Legyen örömödnek bugyogója tarka,

Ne legyen életed rövid, mint nyúl farka,

A sorsnak irántad ne legyen szűk marka.

Boldogságod fénye legyen szép szivárvány,

Rajta, mint egy hídon, szép tündérek járván,

Ne bántson a métely, sem másféle járvány,

Hanem oly erős légy, valamint a márvány.

Élj soká, barátom, becses kontentumod

Szerinti napokat, míg e pályát futod,

S ha végtére elér emberi fátumod,

Milliókról szóljon a testamentumod.

Ezeket szörzötték egy hideg szobában,

János mester egyik, Arany mostanában,

Továbbá Szász Karli, gondolván magában,

Hogy jót kívánni is jobb kadenciában.

(1854)