Paluska Jánosné
Zsuzsanna-napra
Zúzmarát szitál a fákról fejedre,
Selymes fürtjeiden megcsillan ezüstje,
Ujjaival hajadat kócolja a szél.
Zizzen a bokron az utolsó levél,
Sóhajtva alálibben már nem remél.
Amerre jársz, lépteid nyomában,
Napfény szelíd, sápadt sugarában
Néma táncot lejt száz hópihelány,
Alszik még a táj, kikeletre vár.
Zegzugos csermely csordogál s a partján
Selyemszőnyeg kígyózik lábad előtt.
Utadon bársonyos barkát bontogat a fűz
Zöldbe öltözködik észrevétlen és
Sűrű illatot áraszt a tavaszi föld.
Aranyszín gólyahír szirmán dongó hintázik
Napfény dédelgeti a bomló rügyeket.
Nézd a megújulást látsz nagyobb csodát?
Arcodat pirosra csókdossa a tavaszi szél.
Selyemszőnyeg kígyózik lábad előtt.
Utadon bársonyos barkát bontogat a fűz
Zöldbe öltözködik észrevétlen és
Sűrű illatot áraszt a tavaszi föld.
Aranyszín gólyahír szirmán dongó hintázik
Napfény dédelgeti a bomló rügyeket.
Nézd a megújulást látsz nagyobb csodát?
Arcodat pirosra csókdossa a tavaszi szél.
1. köszöntő télies időben - 2. köszöntő tavaszias időben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése