Még mindig nem sokan ünneplik, pedig az apák is megérdemlik, hogy megemlékezzük róluk.
Az apák napja egy világi ünnepnap, Magyarországon június harmadik vasárnapján ünneplik. (Vannak, akik - viccesen - május 19-ét, Ivó napját tartják apák napjának.) A 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként. Az apaságot és a szülői szerepet ünneplik ilyenkor.
Az apák napját világszerte számos különböző időpontban tartják. Ezen a napon általában ajándékot adnak az apáknak, és ilyenkor a család általában együtt van. Bár Magyarországon nem tudott gyökeret ereszteni, a világ számos országában egyenrangú társa a család többi tagjának ünnepével.
Aki mégis úgy érzi, az apáknak is kijár az ünneplés, június harmadik vasárnapján ne feledkezzen el róla!
Aranyosi Ervin : Apának lenni
Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis "porontyot" felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.
Fiúnak mutatni a példaképet
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később a méltó párjára leljen
s benne milyen értékekre figyeljen.
Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.
Biztatni azt, aki már belefáradt,
-együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni
s ha eljön a napja nagypapává válni.
Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az, kiknek apja vagy, mind szeret téged.
Az apák teremtése
Amikor a jó Isten az apákat teremtette, először egy rendkívüli magas alakot teremtett. Az egyik angyalnak azonban nem igazán nyerte el a tetszését a kész mű.
- Miféle apa ez? Ha a gyerekek alacsonyak, miért ilyen égimeszelők az apák? Mindig hétrét kell majd görnyednie, ha üveggolyózni akar csemetéjével, ha ágyba akarja dugni, vagy ha egy puszit akar nyomni a feje búbjára.
A jó Isten elmosolyodott.
- Ez igaz, de ha alacsonyra tervezem, hogy néznek fel rá a gyerekek?
A jó Isten hatalmas, inas kezeket formált az apáknak. Az angyal szomorúan rázta a fejét.
- Ez nem lesz így jó! A nagy kezek esetlenek. Nem boldogulnak a pelenkázással, az apró gombokkal, a lófarokhoz való hajgumival és a baseballütőkből származó szálkákat sem tudják kivenni a pici tenyerekből.
A jó Isten ismét elmosolyodott.
- Igazad van, de ahhoz, hogy az ember vigyázni tudjon egy aprócska zsebéből előkerülő számtalan kincsre nagy kéz szükségeltetik.Ahhoz viszont elég kicsire tervezem, hogy az ujjak átfoghassák egy gyermek arcocskáját.
A jó Isten ezután hosszú, izmos lábakat és széles vállakat teremtett. Az angyal a szívéhez kapott, és döbbenten így szólt:
- Tudom, hogy közeleg a hétvége, és fáradt vagy? de mondd tudsz-e róla, hogy ennek az apának nincs öle? Ha az ölébe akarja ültetni a gyermekét, a szegény kölyök két comb között a földre huppan.
A jó Isten újra csak mosolygott.
- Az anyja fogja ölbe venni az apróságokat. Az apának erős vállra van szüksége, hogy boldoguljon a porontyokkal megpakolt szánkóval, egyensúlyban tudja tartani a biciklit, és a bábszínházból hazafelé menet egész úton karjaiba vigye alvó gyermekét.
A jó Isten éppen a világ legnagyobb lábfejét próbálta megformázni, amikor ismét megjelent az angyal, és szinte ráförmedt:
- Ez aztán a kontár munka! Komolyan hiszed, hogy ezek a csónaklábak képesek lesznek talpra ugrani hajnalok hajnalán, ha a csecsemő felsír?
Vagy végigsétálni a születésnapi zsúrra felállított iciri-piciri asztalkák között anélkül, hogy eltaposnának legalább három vendéget?
A jó Isten ismét csak mosolygott.
- Meglátod, hogy milyen remekül tudja majd használni őket! Segíthet a gyerekeknek, ha az Üveghegyen túlra akar majd ellovagolni, és elriaszthat vele egy felbukkanó egeret.
A jó Isten egész éjjel dolgozott, s végül kevés szavú, határozott hangot, valamint mindent látó, de nyugodt és türelmes tekintetet alkotott. Végül, mintegy ráadásként könnyeket is adott az apának. Amikor elkészült az angyalhoz fordult és így szólt:
- Remélem elégedett vagy a végeredménnyel, és belátod, hogy egy apa legalább annyira szeretheti a csemetét, mint egy anya!
Az angyal szó nélkül bólintott.
Petőfi Sándor : Fiam születésére
Ide, ide fiamat kezembe,
Hadd szorítsam a szivemhez őt!
Mintha volnék újonnan teremtve,
Hogy éltemnek ifju lombja nőtt!
Üdvezellek, lelkem szép kis ága,
Üdvezellek, édes magzatom!
Sírásodnak bánatos zajába
Beleolvad örvendő dalom.
Kis parányom, milyen nagy örömmel
Állok itt és nézem képedet!
Kell-e még pap? Örömkönnyeimmel
Keresztellek én meg tégedet.
Csillagász lett végre is belőlem,
Itten állok csillagom előtt,
Arcvonásit hosszasan szemlélem,
S találgatom a távol jövőt.
A reménynek nagy virágos fája,
Mit e csillag fénye fölmutat;
Csak ne szálljon kora dér reája,
Mely leszedné e virágokat.
Oh halál, te nem lész oly kegyetlen,
Hogy magaddal rántsd idő előtt;
Nem enyém lesz ő – tartsd ezt eszedben –
A hazának nevelem fel őt
Úgye, úgye, kisfiam, ha majdan,
Én a sorbul kiöregedem,
Iparkodni fogsz túltenni rajtam,
Vagy betöltöd legalább helyem?
Vajha egykor ekkép szólanának,
Nem busulva sírom szélinél:
Meghalt! de nincs kára a hazának
Nincs, mert lelke a fiában él.
Szuhanics Albert :
Édesapám apák napján
Édesapám, édesapám,
megtöröm a nagy csendet,
vidám szívvel, e szép napon,
hadd köszöntöm meg kendet!
Apák napján, mit is hozzak,
sört-é, avagy virágot?
Eme kettőt átnyújtom én,
és minden jót kívánok!
Apák napján megköszönöm,
hogy felnevelt engemet,
emberséggel, becsülettel
töltötte meg szívemet!
Dolgozott a kis családért,
fáradságot nem ismert,
igaz, jó magyar emberként,
viselt kudarcot, sikert!
Édesanyám úgy szerette,
mint e földön senki mást,
boldogtalan soha nem volt
az egyszerű, kis család!
Kívánom, hogy még sokáig
éljen édes apukám,
baj, betegség elkerülje,
úgy mint eddig..., ezután !
Kosztolányi Dezső : Apám
Két pár cipője volt és két ruhája.
Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája
De néha este ellágyult, megolvadt,
nyitotta nékünk az ablak kilincsét
és megmutatta mesebeli kincsét,
az őszi égbolton a tiszta holdat.
Nagy László: Apám
(részlet)
Ujjától nőtt a zöld palánta
derékhajlásért dohány a bére,
dohánylevélből koszorúját
ráfonhatja hideg fejére.
Görnyed a tűznél, hólé-marta,
vörös bakancsa kifűzve tágra,
fejénél táncos azúr-szálak
nullákat nyílnak, ez a virága.
Jékely Zoltán: Apa-váró
Kapuban állva, kisfiu, mezítláb,
piszkál lábujjal százlábut, gilisztát;
hosszan bámul pókhálót, hangyajárást,
hogy könnyebbé bűvölje azt a várást…
És végre csengő, áldott kis-harangszó,
megváltón s meg-megszázszorozva hangzó,
hogy elfeledkezik minden bajáról!
Mert a Kollégjum kapuja kitárul,
s az utca végén, fölnyesett,
nyakigláb akácok alján ott-terem,
akit várt, és jön-jön, hosszú léptekkel sietve,
hóna alatt száz dolgozat-füzettel.
Olyan nagy már, az árnyékból kibomlón,
mint egy órjás, tán ő maga a templom;
elől keskenyre gyűrt vadászkalapja
magasabb, mint a nagy torony sisakja –
És elborítja, mint valami felleg:
mily pöttöm ő roppant alakja mellett!
S most lehajol s félkarral ölbekapja:
az Isten, olyan erős az Apja .
ADY : Proletár fiú verse
Az én apám reggeltől estig
Izzadva lót-fut, robotol,
Az én apámnál nincs jobb ember,
Nincs, nincs sehol.
**
Az én apám kopott kabátú,
De nekem új ruhát veszen
S beszél nekem egy szép jövőről
Szerelmesen.
**
Az én apám gazdagok foglya,
Bántják, megalázzák szegényt,
De estére elhozza hozzánk
A jó reményt.
**
Az én apám harcos, nagy ember,
Értünk ad gőgöt és erőt,
De önmagát meg nem alázza
A pénz előtt.
**
Az én apám bús, szegény ember,
De ha nem nézné a fiát,
Megállítná ezt a nagy, földi
Komédiát.
**
Az én apám ha nem akarná,
Nem volnának a gazdagok,
Olyan volna minden kis társam,
Mint én vagyok.
**
Az én apám ha egyet szólna,
Hajh, megremegnének sokan,
Vígan annyian nem élnének
És boldogan.
**
Az én apám dolgozik és küzd,
Nála erősebb nincs talán,
Hatalmasabb a királynál is
Az én apám.
Móra Ferenc: Este
Este van, este van,
édesapa fáradt –
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Weöres Sándor: Mi volnék?
Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése